Jézus Krisztus Urunk hirdette az öröm hírét azoknak is akik meg akarnak lenni Ő nélküle, akik a földi élvezetbe helyezik végső célt, vagy már felforgatták az értékek rendjét. Megmutatja ebben az órában, hogy az anyagi rend a mennyiséggel kárpótolja magát a földi javak silányságáért, és akkor az anyagi javak felosztásának szabadsága nem orvosság. Ha ez adna boldogságot, akkor is megtartják silány természetüket az anyagi javak, mert az emberi lélek is megtartja a maga természetét, és ez messze fölülhaladja amazokat. Vissza kell térnünk az egy szükségeshez! Szent Ágoston világosan rámutat, hogy míg ugyanazok az anyagi javak nem lehetnek egy időben többeknek a teljes birtokában, addig a szellemi javakkal éppen ellenkezőleg állunk.
Az „ismeret” közel hozza egy végső terv szerint a szellemi kiteljesedés korát az öröm hírével. Ha a tudás lelki adománya nélkül a jövője mégis örömtelen lesz, akkor a lélek elsőként veszti el képességét, hogy sokféleségét kegyelmi állapotban szemlélje. Ugyanekkor amikor képes lett „kész világképével” az ember arra, hogy az öröm ígéretét szemlélje, meg is semmisítheti az örömöt, ha nem az ígéret szerint vizsgálja. Érzékelhető a teremtett világban az emberi személy, egyéni és sajátosan rá jellemző szellemi öröksége nélkül is, hogyha korábban kiűzte a lelki embert a tudati anyagból. Épp az a lelki ember hiányzik a tudati anyagnak, aki Lélekhordozóként egy korszak határán, valamely módon még Egységes szellemben, és Egy nagyon komplex szabadságban élt, miközben Egzisztenciáját, valamilyen anyagi keretben kiteljesítette.
Amikor az eredetileg gazdag szellemi világ szavakat akart adni az ember "szájába", tervének eredménye megszólal, ha az emberi visszhang visszakérdezhet a gazdájára. Ha a gazda gonoszul emlékszik az ígéretére, és sorsközösséget fogad az ellenséges lélekkel a hatalmaskodó szellem, akkor tudati anyag halála után, már csak engedetlen lelkek állnak szemben az ellenséges új világgal, és nem akarják a silány anyagi jutalmat. Tehát, ha visszautal az Egy szellemi létezőre valaki, az joggal kopogtat ebben az órában, mert nem vezet vissza semmi, nagy szárazság és a tűz miatt a régi szavakhoz, kell az otthonosság a sivatagban, mint élő víz az élő kőnek. Ha az Egység szelleme él, befogadás van. „Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül”. Akik megosztják a befogadásban a királyság ismeretét, azoknak Krisztus Urunk megmutatja ebben az órában, hogy a pusztában is beteljesedett a végső idő.
Az „ismeret” közel hozza egy végső terv szerint a szellemi kiteljesedés korát az öröm hírével. Ha a tudás lelki adománya nélkül a jövője mégis örömtelen lesz, akkor a lélek elsőként veszti el képességét, hogy sokféleségét kegyelmi állapotban szemlélje. Ugyanekkor amikor képes lett „kész világképével” az ember arra, hogy az öröm ígéretét szemlélje, meg is semmisítheti az örömöt, ha nem az ígéret szerint vizsgálja. Érzékelhető a teremtett világban az emberi személy, egyéni és sajátosan rá jellemző szellemi öröksége nélkül is, hogyha korábban kiűzte a lelki embert a tudati anyagból. Épp az a lelki ember hiányzik a tudati anyagnak, aki Lélekhordozóként egy korszak határán, valamely módon még Egységes szellemben, és Egy nagyon komplex szabadságban élt, miközben Egzisztenciáját, valamilyen anyagi keretben kiteljesítette.
Amikor az eredetileg gazdag szellemi világ szavakat akart adni az ember "szájába", tervének eredménye megszólal, ha az emberi visszhang visszakérdezhet a gazdájára. Ha a gazda gonoszul emlékszik az ígéretére, és sorsközösséget fogad az ellenséges lélekkel a hatalmaskodó szellem, akkor tudati anyag halála után, már csak engedetlen lelkek állnak szemben az ellenséges új világgal, és nem akarják a silány anyagi jutalmat. Tehát, ha visszautal az Egy szellemi létezőre valaki, az joggal kopogtat ebben az órában, mert nem vezet vissza semmi, nagy szárazság és a tűz miatt a régi szavakhoz, kell az otthonosság a sivatagban, mint élő víz az élő kőnek. Ha az Egység szelleme él, befogadás van. „Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül”. Akik megosztják a befogadásban a királyság ismeretét, azoknak Krisztus Urunk megmutatja ebben az órában, hogy a pusztában is beteljesedett a végső idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése