Mikor a lelkek Lélekhordozóvá lesznek, az egzisztencia feloldódik jegyességiben, ami később visszaható folyamat állomása, hitbéli ígéretre épült elköteleződés. A szolgáló én kenyeret és bort kap, szétosztva rámutat a kitáruló kapura, ahol a szolgasága véget érni látszik. A szolgálati törvény nem a szolgálat vége, a szolgálat jellegére mutat az ami a jegyesség természetében meghatározó, az ígéretre, ami lehet később kérdéses. A a Lélekhordozásra már nem vonatkozik az egzisztenciális ígéret. Önértelmünk vesztét látva kifordíthatja az ígéret szövétnekét, és felléphet lelkesen a hazugok ura. A tanító nélkül maradt népek ezután elszegényedtek, és az átfordított szövétnek ismerői már az egész világon hirdetik, hogy a megosztott teher könnyebb lesz ezután. Szövegük mindig egyszerű volt: „véget ért a kegyelem”. A kegyelem tapasztalata, amit a Lélekhordozás megsúgott az embernek, amit a vállalható tényként fogadunk, ma így is hirdethetünk: - „írva van. aki bűneinket magára veszi, az megszabadít, és az igazság lelkét megígérte annak szavát mint élő vizet ihatjuk”. Nagy nemzetközi hálózat sok halat ki akar halászni és elfedik, hogy számos csónakos van, akik megjegyezték valamiért a régmúltat, az emberi szegénység nagy erejét.
Igaz, hogyha a kis nemzeteknek tanítják a nagy hazug kegyelmét, a megsokasodott bűn háborúhoz vezet, és ha nem marad a nemzetekben meg a hit, akkor a nagynak már hiába hirdet kegyelmet a kicsi tanú. Ha a nagy kísértetét nem utasítja el a nagy, milyen örökség marad a kicsinek, ígéret szerint. A kicsi egzisztencia maradjon okos a Lélek terhének hordozása idején, ha olyan írást olvas, miben hallja a kis kövek szavát.
A csónakosok látták, ahogy a bűn tengerén hajózókat bűnre vitte a kísértet. A hegyek barlangjaiban lakó látja az elapadó forrást. A nagy kövezett terek alatt az apadó víz üres barlangokat hagy maga után. Ordít a süket önértelem, megszólalnak a kövek. A vád visszhangzott a természetben, amikor meglátta a világ Krisztusnak élő köveit. Támadva van minden vallás, mikor élő köveiket látják. Azt az Egy követ, amire eredetileg a tudat épült, a csendben fogjuk meghallani, amikor beszélni kezd. Az Egység köve eredetileg is építtető elem marad, és amikor volt benne hit, alapozhattak az emberek a tudományra és a munkás tudásra. Ma is élő kövek az élet hordozói, és mint ilyenek töredezettként is élhettek tovább.
Ha azt harsogja Egy kegyelemről a világ, hogy nincs kegyelem, elfogadja a világ. Mert a hazug személyesen ismét fonák módon szólal meg: „nincs kegyelem”, azt mondja. Az írások őrizik a titkokat, a hazug beszél. Valójában megfordul az igaz mondatok értelme, mert az élő kő botrány lesz, mikor az anyagszerűvé tett szellemvilág nem látja az anyagot már. Vagy fordítva, akit a szellemi világából átsegít a világba a kiterjedt tudati töredezettség megoldó képlete, annak hite nem fog reflektálni a saját, személyes és sajátos egzisztenciájára. Az írások talán beszélnek egzisztenciáról, mert igazságról, a hit természetének ismerete nélkül is jobb nem hallgatni. A hallgatás szegletköve a fordulópont. Mikor az igazság beszélőihez hallgatással csatlakoznak az igazság bajnokai. Írásból nem következik a szó, a mesteré sem, aki a fonák kegyelmi öröm hirdetőihez és az igaz hirdetők elhallgattatóhoz így szólt: „Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.” Aki tudja, értse meg.
Ha felébred a bűnös arra, hogy megtalálják sértett alattvalói, akkor előbb szárad ki teste, mint önértelmének igazsága. Hogyha igazolhatná is a bűne, a sértett elégtételt akar. Megmenthetné bűnöst a magában felfedezett belső kegyelmi erő, az önreflexió, de ennek ma már a sötétség határt szab. Egzisztencia és Lélekhordozás nagy kereszt, a két tényező fonákja együtt olyan teher, amit a környezetben, és a nagyvilágban sem lehet elhordozni megtérés nélkül. Amikor megtörik a hideg kő, ez lesz az üdvös kérdés, amire válaszolni kell. Kalkuttai Teréz anya, a Nobel díjas betegápoló megjelent a naplójában ír a „Jöjj, légy a világosságom!” című könyvben arról a belső sötétségről, és a fájdalomról, ami gyötört, mert maga is szenvedett életében a saját hitetlenségétől. Amikor megérkezett Kalkuttába, miközben maga is éhezett és koldulnia kellett, megszervezte a nyomornegyedek üres épületeiben az ingyenes étkeztetést. Majd a menthetetlen leprásokra talált rá, sebeiket kitisztították, az érkező novíciák, és nővérek egyre több nyomorgónak adtak rendszeresen ételt. A sötétség szentjének nevezett Teréz anya kicsi kő maradt, miközben saját hitetlenségével küzdött, leírása szerint, megetetve, és sebeiket megtisztítva több tízezer lelket vezetett el, talán épp halálukban, ahhoz a bizonyos kapuhoz, ahol neki is dörömbölni kellett. Etetett, sebet tisztított, nővéreket irányított, és koldult életében, munkája során.
Igaz, hogyha a kis nemzeteknek tanítják a nagy hazug kegyelmét, a megsokasodott bűn háborúhoz vezet, és ha nem marad a nemzetekben meg a hit, akkor a nagynak már hiába hirdet kegyelmet a kicsi tanú. Ha a nagy kísértetét nem utasítja el a nagy, milyen örökség marad a kicsinek, ígéret szerint. A kicsi egzisztencia maradjon okos a Lélek terhének hordozása idején, ha olyan írást olvas, miben hallja a kis kövek szavát.
A csónakosok látták, ahogy a bűn tengerén hajózókat bűnre vitte a kísértet. A hegyek barlangjaiban lakó látja az elapadó forrást. A nagy kövezett terek alatt az apadó víz üres barlangokat hagy maga után. Ordít a süket önértelem, megszólalnak a kövek. A vád visszhangzott a természetben, amikor meglátta a világ Krisztusnak élő köveit. Támadva van minden vallás, mikor élő köveiket látják. Azt az Egy követ, amire eredetileg a tudat épült, a csendben fogjuk meghallani, amikor beszélni kezd. Az Egység köve eredetileg is építtető elem marad, és amikor volt benne hit, alapozhattak az emberek a tudományra és a munkás tudásra. Ma is élő kövek az élet hordozói, és mint ilyenek töredezettként is élhettek tovább.
Ha azt harsogja Egy kegyelemről a világ, hogy nincs kegyelem, elfogadja a világ. Mert a hazug személyesen ismét fonák módon szólal meg: „nincs kegyelem”, azt mondja. Az írások őrizik a titkokat, a hazug beszél. Valójában megfordul az igaz mondatok értelme, mert az élő kő botrány lesz, mikor az anyagszerűvé tett szellemvilág nem látja az anyagot már. Vagy fordítva, akit a szellemi világából átsegít a világba a kiterjedt tudati töredezettség megoldó képlete, annak hite nem fog reflektálni a saját, személyes és sajátos egzisztenciájára. Az írások talán beszélnek egzisztenciáról, mert igazságról, a hit természetének ismerete nélkül is jobb nem hallgatni. A hallgatás szegletköve a fordulópont. Mikor az igazság beszélőihez hallgatással csatlakoznak az igazság bajnokai. Írásból nem következik a szó, a mesteré sem, aki a fonák kegyelmi öröm hirdetőihez és az igaz hirdetők elhallgattatóhoz így szólt: „Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.” Aki tudja, értse meg.
Ha felébred a bűnös arra, hogy megtalálják sértett alattvalói, akkor előbb szárad ki teste, mint önértelmének igazsága. Hogyha igazolhatná is a bűne, a sértett elégtételt akar. Megmenthetné bűnöst a magában felfedezett belső kegyelmi erő, az önreflexió, de ennek ma már a sötétség határt szab. Egzisztencia és Lélekhordozás nagy kereszt, a két tényező fonákja együtt olyan teher, amit a környezetben, és a nagyvilágban sem lehet elhordozni megtérés nélkül. Amikor megtörik a hideg kő, ez lesz az üdvös kérdés, amire válaszolni kell. Kalkuttai Teréz anya, a Nobel díjas betegápoló megjelent a naplójában ír a „Jöjj, légy a világosságom!” című könyvben arról a belső sötétségről, és a fájdalomról, ami gyötört, mert maga is szenvedett életében a saját hitetlenségétől. Amikor megérkezett Kalkuttába, miközben maga is éhezett és koldulnia kellett, megszervezte a nyomornegyedek üres épületeiben az ingyenes étkeztetést. Majd a menthetetlen leprásokra talált rá, sebeiket kitisztították, az érkező novíciák, és nővérek egyre több nyomorgónak adtak rendszeresen ételt. A sötétség szentjének nevezett Teréz anya kicsi kő maradt, miközben saját hitetlenségével küzdött, leírása szerint, megetetve, és sebeiket megtisztítva több tízezer lelket vezetett el, talán épp halálukban, ahhoz a bizonyos kapuhoz, ahol neki is dörömbölni kellett. Etetett, sebet tisztított, nővéreket irányított, és koldult életében, munkája során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése