Ha kérdezné ez a nemzedék, hogy a következő korszakról mit mondjon, akkor ugyanúgy válaszolnának sokan, ahogy talán maguk a kérdezők is, és kitérnének a válasz elől. Élete legnagyobb tévedéséről sem mondhatna sokat, aki nem is akar, és mert lehet, hogy épp a legkisebbre gondolna. Ezen kívül, hogy hogy miért nem beszél valaki, az összefügghet azzal amiért nem kérdez. Ahogy emlékezni tudunk és amiről mégsem beszélünk, az a profán világ közösségeihez kapcsol, annyira egyezményes és köztudottnak minősülhet, amennyire nem. A folyó szomorúsága a híd alatt nem jó asszociáció, talán mégis zúg a folyó, és hangja lenne hasonló ahhoz, ami Istenhez kapcsolhat, mert a folyó eredete és a tenger, egy hiánykérdés megválaszolása. Ami a szomorúságban ok, az a visszaható okságban örömhír. Amikor végtelenül egyszerű válaszok, már olyan egyszerűek, mint ennek a nemzedék kérdései és válaszai, amik a jelenben kútba esnek. Később fájó emlék, hogy felteszik nekünk ezt a kérdést, és ma kell választ adni. Ahogy a kútba esett szamarat miként lehet kimenteni, tehát ez a kérdés, és valóban a válasz ma is a közösségi egység mélyén megfogalmazódig, mint korábban. Elmaradó válaszaink valójában görcsök ma is, a civilizáció negatív tapasztalat, mégis elegyedhet a szivárvány derűjével. Életünk tévedéséről sokat mondani nem akarunk még, és lehet, hogy nem az a legnagyobb, amire gondolunk.
Pál apostol figyelmeztet a gondolatok fegyelmezésére, és jó okkal teszi, talán épp származása miatt. Ahogy a Tóra olvasásakor magunk is látjuk Mózes Isten előtt nem kedves haragját, meggondolatlan válaszát, amikor az engesztelés botjával a kőre ütött. Vizet fakasztott Meriba forrásánál, mert félt a nép haragjától (Szám 20,13). A harag ma is bőven terem megbocsájtható tettek töviseit. Ma is számon kérheti a lélek, a gondolat természetét, hogyha a nemes lelkület elvesztése veszéllyel jár, amit holnap a közösség is nehezen visel. Amit Noéval kötött szövetségében megígért Isten, az a nemes nemzetek, és nemzedékek sorának születése, ennek kezdete. A sötét felhők között feltetsző szivárványban megemlékezik majd arról, hogy vízözönnel nem pusztít ismét. Noé hitével érdemelte ki, hogy az „érthetetlen értelem” Bárkaépítője családjával túlélő lett, és minden nemes nemzedéknek értelmes elődje.
Az egység lelkülete, nem csak vágyra épít, mert van Isteni terv. Egyszerűen érthető, Isten emberi formában történt megjelenése sokaknak botrány, de létezik Isteni üdv terv, és azt sem értik, hogy a Gonosz nem ismeri el az Emberfiát, megprófétált eljövetelét. Hatalmát lázadásra akarja alapozni, mert személyesen létezik, és a bűnt az egyetlen valóságosan keletkező erőnek ismeri el. Nem mutatja meg kérdésként hogyan értelmezhető a kegyelmi állapot. Láttam, nem tudom testben, vagy testen kívül, a múlt és a jövő origójában, hogyan valósult meg a segítő kegyelem. Tanácstalan voltam, mert volt ismeretem arról, hogy a látásaimban az értelem ott van, és a hallás is, de maga a test, mint egy megkötözve. Aki a bűnre hajlik, az a tanács lelkének segítsége nélküli önértelem, vagy a személyes világkép saját korlátlansága. Vagy ahol a korlát maga a tanács lenne, ott a bűn zsoldja határozza a konfrontációról. Magam felismerhettem, töredezett formában ugyan, az igazságot, annak árnyékában. Kimondhatja a rossz gazda földjén lakó, hogy a hazugság rabszolgája a világ, és szabad a menekülő lehet. Nem áll messze egymástól a két állítás, ahogy a cáfolat sem.
Elutasítva a kegyelmet értékes formájában, áldásként nem jelentkezik az életben, és az ígéret távoli lesz. A gyermekáldás elmarad, átokká fordul azoknak, akik kimondják, hogy „nincs kegyelem”. A kérdezők soraiban sokakat ölnek meg. Az idősebb nemzedék vágyakozzon, hogy az élők száma gyarapodjon. A világ rabszolgáit fel fogják szólítani, hogy meneküljön szolgaságba, meneküljön a rossz gazda földjéről. A következő nemzedék, és a mostani sem érti, hogy hol van az új szolgaság határa. Ezt a helyet nem találja, akinek látomásba görcsölve, a múlt és a jövő origójában kell dönteni. Mert az igazság hangja, a jó tanács, a beszéd. Mert befogadják majd, mint szolgálatra az engedelmest, és a visszatérőt a jóban. A rossz gazda örökös nélkül fog meghalni, földje nem az engedetlené. Látom, aki a régi szolgálatában maradt az hall új szavakat, csak kinek háza-népe befogad, ha így döntött az fog gyarapodni az áldásban. Mert köztetek van, akit Ti nem ismertek, és az is aki „nem kegyelmez”. így szól a jó tanács hangja, és itt ér véget a leírás, ami a látomás első része.
Itt a látomásos házban ujjong a lelkem most, befogadtam a családomat, minden egyéb értelem nélkül, de értve most beszélünk idegen nyelven. A honnan hová kérdésére, egy angyal válaszol a kérdező nemzedéknek, akiket befogad a ház. A fogadott gyermek szava: „Amikor meghal a rossz gazda, örökös nélkül marad, és a hatalom démonjai sem maradnak ott, a földön, ami befogadta régi, és új nemzedéket. A menekültek nem örökölték meg a földet, csak birtokba veszik, akik a birtokot ismerték”. Beszéltek a szót hallók is, értelme ez: „Ne azoktól féljetek, akik megölik a testet, inkább azoktól, akik a testet és a lelket is megölhetik.” Kétértelmű vád, és figyelmeztetés: számon kérhető a lélek, a lelki ajándékok a megtéréssel a megszentelő kegyelem hatása alá kerülünk, amikor módunkban áll szabadon megvizsgálni, hogy milyen lelki ajándékokat kaptunk, és nem használunk, és melyeket nem kaptunk meg. Ha a kérdező nemzedék keresi a kutat, ahol szomját olthatja, és éppen a lelki halál dolgában tájékozatlan, akkor gyorsan lépni kell, mert a fogadott gyermek hatalma lehet. A jövő és a múlt is összetartó, originális irányban érlelődésben van, hasonlóan ahhoz, mikor az értelmi gyümölcs mutat rá a fára, és annak helyére, mint lelki ujj.
Pál apostol figyelmeztet a gondolatok fegyelmezésére, és jó okkal teszi, talán épp származása miatt. Ahogy a Tóra olvasásakor magunk is látjuk Mózes Isten előtt nem kedves haragját, meggondolatlan válaszát, amikor az engesztelés botjával a kőre ütött. Vizet fakasztott Meriba forrásánál, mert félt a nép haragjától (Szám 20,13). A harag ma is bőven terem megbocsájtható tettek töviseit. Ma is számon kérheti a lélek, a gondolat természetét, hogyha a nemes lelkület elvesztése veszéllyel jár, amit holnap a közösség is nehezen visel. Amit Noéval kötött szövetségében megígért Isten, az a nemes nemzetek, és nemzedékek sorának születése, ennek kezdete. A sötét felhők között feltetsző szivárványban megemlékezik majd arról, hogy vízözönnel nem pusztít ismét. Noé hitével érdemelte ki, hogy az „érthetetlen értelem” Bárkaépítője családjával túlélő lett, és minden nemes nemzedéknek értelmes elődje.
Az egység lelkülete, nem csak vágyra épít, mert van Isteni terv. Egyszerűen érthető, Isten emberi formában történt megjelenése sokaknak botrány, de létezik Isteni üdv terv, és azt sem értik, hogy a Gonosz nem ismeri el az Emberfiát, megprófétált eljövetelét. Hatalmát lázadásra akarja alapozni, mert személyesen létezik, és a bűnt az egyetlen valóságosan keletkező erőnek ismeri el. Nem mutatja meg kérdésként hogyan értelmezhető a kegyelmi állapot. Láttam, nem tudom testben, vagy testen kívül, a múlt és a jövő origójában, hogyan valósult meg a segítő kegyelem. Tanácstalan voltam, mert volt ismeretem arról, hogy a látásaimban az értelem ott van, és a hallás is, de maga a test, mint egy megkötözve. Aki a bűnre hajlik, az a tanács lelkének segítsége nélküli önértelem, vagy a személyes világkép saját korlátlansága. Vagy ahol a korlát maga a tanács lenne, ott a bűn zsoldja határozza a konfrontációról. Magam felismerhettem, töredezett formában ugyan, az igazságot, annak árnyékában. Kimondhatja a rossz gazda földjén lakó, hogy a hazugság rabszolgája a világ, és szabad a menekülő lehet. Nem áll messze egymástól a két állítás, ahogy a cáfolat sem.
Elutasítva a kegyelmet értékes formájában, áldásként nem jelentkezik az életben, és az ígéret távoli lesz. A gyermekáldás elmarad, átokká fordul azoknak, akik kimondják, hogy „nincs kegyelem”. A kérdezők soraiban sokakat ölnek meg. Az idősebb nemzedék vágyakozzon, hogy az élők száma gyarapodjon. A világ rabszolgáit fel fogják szólítani, hogy meneküljön szolgaságba, meneküljön a rossz gazda földjéről. A következő nemzedék, és a mostani sem érti, hogy hol van az új szolgaság határa. Ezt a helyet nem találja, akinek látomásba görcsölve, a múlt és a jövő origójában kell dönteni. Mert az igazság hangja, a jó tanács, a beszéd. Mert befogadják majd, mint szolgálatra az engedelmest, és a visszatérőt a jóban. A rossz gazda örökös nélkül fog meghalni, földje nem az engedetlené. Látom, aki a régi szolgálatában maradt az hall új szavakat, csak kinek háza-népe befogad, ha így döntött az fog gyarapodni az áldásban. Mert köztetek van, akit Ti nem ismertek, és az is aki „nem kegyelmez”. így szól a jó tanács hangja, és itt ér véget a leírás, ami a látomás első része.
Itt a látomásos házban ujjong a lelkem most, befogadtam a családomat, minden egyéb értelem nélkül, de értve most beszélünk idegen nyelven. A honnan hová kérdésére, egy angyal válaszol a kérdező nemzedéknek, akiket befogad a ház. A fogadott gyermek szava: „Amikor meghal a rossz gazda, örökös nélkül marad, és a hatalom démonjai sem maradnak ott, a földön, ami befogadta régi, és új nemzedéket. A menekültek nem örökölték meg a földet, csak birtokba veszik, akik a birtokot ismerték”. Beszéltek a szót hallók is, értelme ez: „Ne azoktól féljetek, akik megölik a testet, inkább azoktól, akik a testet és a lelket is megölhetik.” Kétértelmű vád, és figyelmeztetés: számon kérhető a lélek, a lelki ajándékok a megtéréssel a megszentelő kegyelem hatása alá kerülünk, amikor módunkban áll szabadon megvizsgálni, hogy milyen lelki ajándékokat kaptunk, és nem használunk, és melyeket nem kaptunk meg. Ha a kérdező nemzedék keresi a kutat, ahol szomját olthatja, és éppen a lelki halál dolgában tájékozatlan, akkor gyorsan lépni kell, mert a fogadott gyermek hatalma lehet. A jövő és a múlt is összetartó, originális irányban érlelődésben van, hasonlóan ahhoz, mikor az értelmi gyümölcs mutat rá a fára, és annak helyére, mint lelki ujj.
Áldás az Úrban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése